2010. június 9., szerda

KORÁN KUTATÁSOK

Asz_Szalamu Alejkum!







بِسْمِ اللَّهِ الرَّحْمَنِ الرَّحِيمِ

Nem tudom összeszámolta-e már valaki, hogy – csupán csak Európában, a nyugati nyelveken – hány Korán-fordítás jelent meg eddig a századig. Jómagam, évek óta gyűjtögetem a különböző nyelvű köteteket. Van horvát, bosnyák, orosz, román, azeri, spanyol, német, kínai, latin, török, oszmán-török. olasz, francai, angol – és nem is igazán tudom, hogy még hányféle fordításom is. Van olyan is, amit három nyelven adtak ki, van amit más-más címlappal többször is… Persze – mint a muszlimok többségének – nekem sincs (soha) annyi pénzem, hogy meg is vegyem a fellelhető köteteket, így aztán többnyire a címlapokról készült feljegyzéseimet, képeimet, másolataimat próbálom, gyűjtögetni, rendezgetni.
Lehet, - sőt biztosan - sokan úgy gondolják, hogy ez teljesen felesleges időtöltés, és talán nagyrészt talán, igazuk is van… sok minden hasznosabb dologgal is eltölthetné az ember a szabadidejét, de jómagam már eljutottam abba a korba, amikor jó néhány dolog, hétköznapi esemény már nem annyira érdekel. (Na, nem mintha mentesíteni tudná magát az ember az ilyesmitől. Az elmúlt 2-3 hónapban is sok olyan felesleges dologgal kellett – a betegség mellett – megküzdenem, amit legszívesebben hamar és örökre elfelejtenék!)
A könyvekkel való foglalatosság egyébként azért is érdekes dolog – mellesleg egyik tanult szakmám is a könyvtárosság – mert sok tudós emberrel hozza össze az érdeklődőt. Sok kiváló tanárom volt, sok nagyhírű professzor tisztelt meg azzal, hogy barátságába fogadott. A legbüszkébb talán a pécsi egyetem egykori, városszerte nagy tiszteletnek örvendő nyelvművelő professzorára, vagyok, aki soha nem mulasztotta el, hogy beköszönjön a szerkesztőségi szobámba, amikor hetente egyszer – többnyire mindig ugyanazon a napon - személyesen behozta a „Tollseprű” című dolgozatát.
Jelzem, nemcsak ezeket a nyelvművelő írásokat volt nagy öröm mindig olvasgatni, hanem a hozzájuk kapcsolódó magyarázatokat, történeteket is. A magyar nyelv nagyon gazdag, nagyon sokféle lehetőséget ad, a különféle gondolatok, érzelmek, hangulatok kifejezésére, tolmácsolására, megértetésére. Sokan persze – a mai fiatalok közül – azt hiszik, pár év alatt mindent gyorsan meg lehet tanulni, és bátran nekilátnak olyan dolgoknak is, melyek elmélyült ismeretéhez, nemcsak a magyar nyelv anyanyelvi tudása, alkalmazása, de sok más tudnivaló is szükséges lenne. Így például a Koránt lefordítani, értelmezni is hatalmas felelősség! nem elég pusztán a szavakat, a kifejezéseket, a mögöttes gondolatot, a mélyebb tartalmai is érteni kéne!
Sokan persze nem igazán törődnek ezzel. A jól ismert magyar nyelvű fordításokon kívül, számos kevésbé közismert, vagy már réges-rég elfeledett magyarítás is létezik. Jómagam megpróbáltam – ismerőseim, jó barátaim okulására – kis gyűjteményt összehozni a facebookon, de sem azt a kezdeményezést, sem ezeket a blog bejegyzéseket nem kísérte/kíséri túlzottan nagy érdeklődés! Közben persze híre kelt, hogy odahaza különféle újabb Korán-fordítási „projektek” indultak útnak, melyekről nem, nehéz kitalálni – sértődés ne essék miatta – de nagy valószínűséget a legtöbbjük célja a könnyű pénzszerzés. Bizonyítékok is vannak erre, az egyik ilyen lelkes kis csapat például egy Angliában megjelent angol nyelvű Korán-fordításhoz keresett isztambuli partnert, egy olyan új muszlim személyében, akinek a Simon-féle könyvet én adtam először a kezébe, és khutbára is én kísértem el életében először.
Indult aztán egy másik kampány is nemrégiben Törökországban. Amiről nem szívesen teszek említést. Már csak a kampányt kezdeményezők ellentmondásos személyisége, és amiatt is, hogy olyasvalakit beszéltek rá az itteni sajtóban megírandó cikkek kivitelezésére, aki a muszlim szelám helyett leginkább csak a merhaba köszönési formulát használja. Jómagam, a szelámalejkumot valahogy jobban szeretem, és sokkal nagyobb örömmel tölt el, hogy nem tudok úgy végig menni az itteni utcákon, hogy ezt utóbbit sűrűn ne kellene használnom.
Vagyunk talán páran, akik – korábban megismerve a judaizmust, a kereszténységet és a kommunizmust is – most már csak leginkább a Koránnal és annak értelmezésével, megértésével, az abban leírt, és a számunkra kötelező érvényű törvények betartatásával igyekszünk foglalkozni. Jómagam ehhez még azt is hozzá teszem: akit érdekel a folyamatosan bővülő, facebookos, régi Korán-gyűjteményem, vagy az egykori magyar nyelvű fordításokról összegyűjtött ismereteim, egy jó kávé, vagy tea mellett nyugodtam elcseveghetünk ilyesmiről!
És, aki valami ujjat tud mondani, mutatni, azt is szívesen megnézem, meghallgatom. Ha valaki például el tudja mesélni, melyik nagy európai múzeumban hány régi, századokkal ezelőtt készült (üveges vitrinek, vagy titkos raktárak mélyén őrzött) eredeti arab nyelvű, vagy bármilyen más, (nemcsak magyar nyelvű) fordítást találhatni, azokról is szíves eltársalgok…
De addig is, míg nem akad ilyen – a téma iránt hozzám hasonlóan elhivatottságot érző – jómagam is mutathatok pár érdekességet…
Feltéve, ha kíváncsi rá valaki…

2010. február 5., péntek

Keresztény-muszlim kapcsolatok és a Korán

A keresztény-muszlim kapcsolatok első századai során az európaiak legfőbb ellenségüknek tekintették az iszlámot, amit eleinte nem is próbáltak magyarázni, megérteni. Mai szóval élve, élből elutasították. Később, pedig egyfajta keresztény eretnekségként értelmezték, kezelték.
Kik értelmezték keresztény eretnekségként az iszlám vallást? Például Damaszkuszi János (meghalt: 750), aki írnok volt a muszlim uralkodók udvarában, rájött, hogy a Koránban sok bibliai személy neve megtalálható. Ennek következtében úgy vélte, hogy a Próféta (Allah dicsérete és békéje legyen vele) saját maga állította össze a Korán szövegét, annak a tudásnak a birtokában, amit előzőleg a Bibliából szerzett1. A középkori Európában „fáradhatatlanul” kutatták az Ótestamentumban a muszlimok – vagy ahogyan akkoriban elődeinket nevezték – a szaracénok eredetét2. Ennek az lett az eredménye, hogy a muszlimokat bizonyos bibliai történetek alapján szembeállították a keresztényekkel, és egyértelműen hitetleneknek nyilvánították. Más európaiak, a bibliai történetek helyett, a bibliai próféciákat vették alapul. Ennek következtében az iszlám vallásban keresztényellenes, baljós összeesküvést láttak, illetve az iszlám felbukkanását, mint a közelgő világvégét magyarázták3, és ennek megfelelően mozgósították katonai erőiket, a keresztes hadjáratokban.
A keresztény európaiak e sajátos felfogásában gyökerező nézetei az iszlámról egy meglehetősen torz és abszurd képet alakítottak ki a nyugati gondolkodásban. Ez a kép az egész középkor folyamán, illetve egészen napjainkig fennmaradt. A történészek, a kutatók egy része ezt a jelenséget azzal magyarázza, hogy a keresztények az iszlámról, mint vallásról és civilizációról szinte semmit sem tudtak. Egyes vélemények szerint a tudatlanság abban gyökerezett, hogy kizárólag a Biblia alapján próbáltak magyarázatokat kitalálni. Mivel a korai és későbbi történetírók az iszlámot alapvetően hamis vallásként, sőt keresztény eretnekségként értelmezték, nem voltak érdekeltek abban, hogy az iszlámról tényeket és első kézből származó értesüléseket szerezzenek.
Ezen az sem változtatott, hogy a középkori Európa területén, a Történelmi Nagy Magyarországon kívül, a spanyol félszigeten és Szicíliában is éltek a keresztényekkel együtt muszlimok, illetve a keresztes háborúkban részt vevők számára más közvetlen lehetőség is nyílott az iszlám vallás megismerésére, tanulmányozására. A kereszteseket azonban nem érdekelte a muszlimokkal és vallásukkal kapcsolatos pontos értesülések összegyűjtése, közreadása, holott hosszú időn keresztül a muszlimok szoros közelségében éltek, és széles körű katonai, diplomáciai, társadalmi, valamint kereskedelmi kapcsolataik is voltak velük.
Európa nagy része tehát nem ismerte, és sokáig nem is akarta megismerni a legalapvetőbb iszlám tanításokat. Ezen a Korán 1143-ban történt latinra fordítása sem sokat változtatott. Robert of Ketton munkája: „A szaracénok törvénye, melyet Alkoránnak neveznek” címmel jelent meg. Majd a fordítás felhasználásával, a 12. században Petrus Venerabilis készített egy összefoglalást az iszlámról, „Az egész szaracén eretnekség lényege” címmel. Ez állítólag mentes volt (?) azoktól a megalapozatlan és abszurd tévképzetektől, amelyek a korabeli Európában elterjedtek. Mindez persze nehezen hihető, hiszen a 15. század végére az iszlámról alkotott keresztény nézetek – amelyeket a Római Katolikus Egyház is nyíltan támogatott – még mindig rendkívül eltorzított, a tájékozatlanságon és a képzelődésen, a megalapozatlan képzelgéseken alapuló képet eredményezett. Elsősorban bírálni és elítélni igyekeztek az iszlámot, mint egy olyan jelenséget, amely valamiféle „ördögi dolgot” jelenített meg számukra. Ilyen körülmények között – iszlámellenes céljaiknak megfelelően – inkább álltak készen a szükséges bizonyítékok kitalálására vagy elképzelésére, mintsem, hogy megfelelő magyarázatokra törekedtek volna.
Ezek a középkori nézetek lényegében napjainkig központi, és meghatározó szerepet töltöttek be az európai közgondolkodásban. Ennek a nézetnek több fő sajátossága is volt, illetve van napjainkban is. Például, hogy az iszlám vallása hamis és az igazság szándékos elferdítése. Vagy, hogy az iszlám az erőszak és a kard vallása. Illetve, hogy az iszlám a saját vágyak kielégítésének a hite, továbbá, hogy Mohamed próféta az Antikrisztus (sic!). Ezeknek a középkori nézeteknek felhasználásával, felmelegítésével jött létre, az iszlámellenesség napjainkra jellemző új államilag támogatott „doktrínája”, amely a vallásuk megváltoztathatatlanságához ragaszkodó hívőket fundamentalistáknak, a szabadságjogaikért, vagy éppen országuk megszállása ellen küzdő muszlimokat terroristáknak nevezi. E muszlimellenes szemlélet jegyében születtek meg és láttak napvilágot például, a Mohamed prófétát kigúnyoló karikatúrák, kiprovokálva ezzel az iszlám világ dühét és tiltakozását.
A Római Katolikus Egyház csak hosszú idő után, 1965-ben a II. Vatikáni Zsinaton ismerte el az iszlám vallást4. A világi hatalmak viszont mindmáig adósak egy hasonló gesztussal. Sőt, vannak olyan országok, ahol korlátozzák a muszlimok valláshoz való jogait, például tiltják a nők – az iszlám előírásainak megfelelő öltözködését – kendő viseletét5. A vallási diszkriminációt jelzi, hogy egy katolikus apáca nyugodtan sétálhat főkötőben, egy zsidó rabbi fejéről sem veszik le a sapkát, míg a muszlim nők kendőviseletének jogát egy olyan iszlám hagyományokkal rendelkező államban is megkérdőjelezik, mint Törökország!
Az iszlám vallás – mint komplex társadalmi jelenség – az emberiség közös kulturkincse, amely, az elmúlt századok során számos értékkel gazdagította az emberiség közös civilizációs örökségét. E közös kulturális kincsünk, örökségünk kis szeletkéje a magyarság és az iszlám kapcsolatának hiteles története. Erről szól a "Magyarok és az iszlám" című könyvünk, amelyben, a történelmi tények segítségével - egyebek mellett - a keresztény-muszlim kapcsolatokkal, azok valósághű feltárásával, bemutatásával is foglalkozunk. Ezen kívűl bemutatjuk, hogy mikor és hol találkozott először a magyarság az iszlámmal, milyen hatással volt őseink gondolkodására, államszervező, katona-, és gazdaságpolitikai tevékenységére e vallás ismerete. Példákkal bizonyítjuk, hogy magyarsághoz a Kárpát-medencében való megtelepedés előtti időszakban, majd a honfoglalás után csatlakozott muszlim népek milyen jelentős szerepet játszottak az államalapításban, az ország határvédelmében, függetlenségének megteremtésében, megtartásában. Bemutatjuk, hogy a magyarországi muszlimok századokon át, hogyan segítették (katonai, gazdasági, kereskedelmi) tevékenységükkel a királyi hatalom megőrzését, megszilárdítását.
A magyar királyság, a Kárpát-medence egészét magában foglaló Nagy Magyarország, mindaddig erős és független állam tudott maradni, amíg az eltérő kultúrájú, vallású népek megőrizhették eredeti értékeiket, hitüket. Az iszlámellenes törvények, és a keresztény egyház hittérítési törekvései, nemcsak a muszlimok életfeltételein változtattak, de magát az országot is meggyengítették, sebezhetővé, kiszolgáltatottá, végső soron az idegenek befolyási területévé, gyarmatává tették. A „pogány” múlt eltörlése, a keleti származás eltitkolása, a keleti származástudat tiltása, üldözése, illetve előbb a latin, majd a német nyelv államnyelvvé tétele, a történelmi tudat megmásítása gyökértelenné tette a magyar nemzetet. Ez a tragikus „tévedés” vezetett a királyság hatalmának folyamatos gyengüléséhez, azt követően pedig az első, majd a második világháborús vereséghez, végső soron ennek köszönhető a trianoni országvesztés, a kommunista diktatúra, a liberális eszmerendszer elterjedése, a jelenlegi nagyarányú magyarországi népességfogyás, a mostani erkölcsi-politikai válság, a csődközeli gazdasági helyzet… Minden, ami rossz és kiábrándító a mai Magyarországon!
Vajon nem kellene-e alaposabban elgondolkodnunk azon, amit Bakay Kornél régészprofesszor (akinek kutatási területe a magyar őstörténet és a középkor) kérdez és fejteget: „Szabad-e hát beletörődnünk, hogy iskoláinkban úgy tanítanak ma is történelmet, hogy a tanárok nem a kárpát-medencei Magyarország térképét függesztik a falra, fekete vonallal belerajzolva a megcsonkított országrészt? Megérthetjük-e múltunkat, ha nem tudjuk: hogy a politikai-hatalmi szempontból most nem hozzánk tartozó területek és annak magyar lakói is szerves részei örökségünknek? Most ugyan nem a miénk a Kárpátok töménytelen fémkincse, sója és a szénbányák zöme, az erdőrengetegek végtelenjei, de a miénk lehet az a tudat, hogy Kelet Népeként onnan jöttünk, ahonnan a Nap is jön s nekünk az a küldetésünk, hogy harcoljunk a sötétség ellen, a fejlett nyugat civilizációs mérgei ellen és megmaradjunk itt a Kárpát-medencében, ahonnan 1100 esztendeje el akarnak bennünket űzni, a minket nem szeretők…”6

 ____________________________________________________________
1. Ezt a felfogást olvashatjuk napjainkban is számos orientalista és úgynevezett „iszlám-szakértő” cikkeiben, tanulmányaiban és könyveiben.
2. Állítólag egy koraközépkori észak-európai tudós, Biblia-kutató, név szerint Beda Venerabilis (meghalt: 735) vitte be a köztudatba a muszlimoknak a szaracénokkal történő azonosítását.
3. Ennek az elméletnek a kidolgozója például Eulogius, Toledó püspöke volt (meghalt: 859).
4. A korabeli megítélés szerint: „Az egyház nagyrabecsüléssel tekint a muszlimokra. Ők az élő és örökkévaló egy Istent imádják, a könyörülőt és mindenhatót, a mennynek és a földnek teremtőjét, aki szólott az emberekhez. Teljes szívvel akarnak hódolni megmagyarázhatatlan rendelései előtt is, így hódolt meg Isten előtt Ábrahám, akiben szívesen látják a muszlimok is hitük forrását. Jézus istenségét nem ismerik ugyan, de őt prófétaként tisztelik. Szűz anyját, Máriát is magasztalják, sőt olykor áhítattal fohászkodnak hozzá. Várják továbbá az utolsó ítélet napját, amikor Isten feltámaszt minden embert, és érdeme szerint megítéli. Ennélfogva fontosnak tartják az erkölcsös életet, Istent pedig főként imával, jótékonysággal és böjttel tisztelik.” (Adorján Imre: Boldog istenként élni. Az iszlám misztika, a szúfizmus az anatóliai török népi vallásban. Barnaföldi Gábor Archívum, Budapest 2000.)
5. Vagy lapjaikban, különféle sajtóorgánumaikban újból és újból (kampányszerűen) felvetik az iszlám vallás által előírt öltözködés tiltásának szükségszerűségét vetik fel.
6. Bakay Kornél: A magyarság múltja és jövendője a Kárpát-medencében. In. Kapu 15/2002/4. szám, 19-21.

2010. január 30., szombat

AZ ÁLDOTT KORÁN LEGRÉGIBB MAGYAR FORDÍTÁSAI

Asszalamu alejkum,
السلام عليكم ورحمة الله وبركاته

Mostanában nem volt túl sok időm, lehetőségem bejegyzéseket írni. Pedig hír, információ van bőven, amit másokkal is szeretnék megosztani. Az egyik ilyen jó hírem, hogy sikerült megtalálnom (egy amerikai egyetem könyvtárában) az első magyar nyelvű Korán-fordítást. A kiadvány egy magyarországi másolata már volt a kezemben kb. úgy 6-7 éve. Akkor (a mostani időszakhoz hasonlóan) nem sok időm volt az elmélyültebb tanulmányozásra… most viszont elhatároztam, hogy megpróbálok – ha nem is többet – de legalább egy fél órát naponta ennek a régi könyvnek az olvasásával tölteni. Illetve a könyv anyagát összehasonlítani, más magyar nyelvű fordításokkal, melyekről a későbbiek során ugyancsak szeretnék majd még szólni.


Íme tehát a régi kötet címlapja, és a az első szúra:





Nem könnyű olvasmány! Nem is ajánlanám, csak azoknak, akik jól ismerik a régi magyar nyelvet, a hajdani kifejezéseket és természetesen láttak már magyar nyelvű Korán-fordításokat.

2009. november 16., hétfő

AZ ÁLDOTT KORÁN KÜLÖNFÉLE MAGYAR FORDÍTÁSOKBAN

Magyarországon vallásilag elfogadható tartalmú és közérthető Korán-fordítás eddig még nem született. Lassan egy évtizede, hogy e sorokat először papírra vetettem és a helyzet – szerintem –azóta is változatlan! Bár meg kell említeni, hogy az elmúlt fél évtized során történtek különféle erre vonatkozó kezdeményezések, próbálkozások – sajnos nem sok sikerrel, e szomorú helyzet ugyanis alapvetően nem változott. (Ennek történetéről, okairól, szándékaim szerint, talán később majd részletesebben is szólok!)
A Kegyes Korán magyarra történő első átültetésére[1]  ugyan még a XIX. század első felében sor került, Allahnak hála, ez azonban nem jutott el a nagyközönséghez. Alighanem már maga a könyv címlapja is sokat elárul annak tartalmáról. A Kassán 1831-ben, Werfer Károly betűivel kiadott, 516 oldalas könyv - a mai olvasó számára szokatlanul hosszú - címe ugyanis a következő volt:
„Al-Kur’an. Mohammed Abdalia fia hamis prófétának islami hit-vallása, vagy-is az Al-Korán, melly arabs nyelvből, mellyen Mohammed által iratott, Marakczius Lajos, XI. Inocentius pápa gyóntatója által deákra fordítatott, s az ő észrevételeiből, s másoknak jegyzeteiből megvilágosíttatott, s át-tétetett: Egy elő-bocsájtott kis bevezetéssel, és az egész Mohammedi vallásnak magából az Al-Koránból (feljegyeztetve lévén mindenütt a Surák, s a Surák versei) öszszeszedegetett rövid foglalatjával, – úgy az islami hitnek az igaz hittől eltévelyedése előterjesztésével Reinekczius M. Keresztély által. Magyarosíták s némelly jegyzetekkel világosíták Buzitai Szedlmayer Imre és Gedeon György.
Közbevetőleg érdemes megemlíteni, hogy Európában természetesen más nyelvű fordítások is készültek a korábbi századok során. Ezeknek a munkáknak java része azzal a céllal jött létre, hogy a keresztény teológusok cáfolják az isteni kinyilatkozást, vagyis mindazt, ami a Koránban olvasható. A XI. Ince pápa által megrendelt fordítással egy időben például volt egy sokkal tökéletesebb latin nyelvű változat is, de mint a korabeli krónikások megírták: hiába tudott annak szerzője „Arabs, Török, Perzsa és Deák” nyelven, a „kiadandó munka elégséges költséggel nem segíttetett”! Ellenben a pápa által megrendelt fordítás „pompás kiadására nem volt megtagadva semmi” a szerzőtől! Sőt, tudunk egy 1530-ban Velencében készült fordításról is, ami annyira nem tetszett a pápának, hogy azt máglyára vettette, elégettette!
Az első latin nyelvű Korán-fordítás egy Péter nevű apát parancsára készült 1143-ban. A kész kéziratot, előbb 1543-ban, majd 1550-ben többször is kiadták. Annak ellenére, hogy a korabeli keresztény hittudósok ezeket a kiadásokat igen gyengécskének találták és erősen megbírálták. Az első olasz nyelvű fordítás 1547-ben, a német 1611-ben, a francia nyelvű pedig 1647-ben került ki a nyomdából. Az első angol nyelvű fordítás megjelenésének időpontja 1649, az orosz nyelvűé pedig 1716.
Mindezek után térjünk vissza a magyar nyelvű kiadásokhoz! A következő magyar nyelvű Korán-fordítás már két kiadást is megért „A törökök szokásai és alkotmánya” címmel, először 1854-ben, majd 1856-ban jelent meg Pesten, Emich Gusztávnál. A 750 oldalas könyvet Szokolay István fordította. Ezt követően csak egyes szemelvények, egy-egy szúra fordítása látott napvilágot 1878-ban Hatala Péter, majd 1886-ban Kámory Sámuel, 1915-ben Erdei Gerzson, 1947-ben és 1955-ben pedig Somogyi József fordításában, illetve a zsidó Goldziher[2] Ignácnak (1850-1921) volt egy „A Korán-magyarázás különféle irányairól” című a Magyar Tudományos Akadémiánál 1912-ben megjelent értekezése, ami ide sorolható.
Ezt követte a Szemelvények a Koránból. Fordította és a bevezetőt írta: Erdei Gerzson. Bp. [1915], Athenaeum. (Terjedelem: 50 lap) (Modern magyar könyvtár. 462-463.) A Korán szemelvényekben. Fordította, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta: Hollósi Somogyi József. Bp. 1947, Officina. (Terjedelem: 92 lap) (Officina Könyvtár 90-91.) Korán 6. fejezet. [A barom] Fordította: Somogyi József. Világirodalmi antológia. II. köt. Középkor és renaissance. 2. bővített kiadás. Bp. 1955, Tankönyvkiadó. 41-42. l. Korán 76. fejezet. Az ember (mekkai). Fordította: Somogyi József. Világirodalmi antológia. II. köt. Középkor és renaissance. 2. bővített kiadás. Bp. 1955, Tankönyvkiadó. 43. l.
A II. világháború után az orientalisták újabb nemzedékéhez tartozó Simon Róbert fordította magyarra Allah szavát, amely 1980-tól több kiadást is megért. Később „A Korán világa” címmel erősen vitatható magyarázatot, magyarázatokat is fűzött hozzá. Dr. Miháffy (más források szerint: Mihályffy) Balázs fordítása magyar-arab verzióban, Pakisztánban jelent meg. A Simon-féle fordítás számos tartalmi (vallási) hibát mutat, a kevésbé hozzáférhető (könyvesbolti forgalomba nem került) Miháffy-féle változat ugyan szöveghűbb, de nyelvezete régies, nehezen érthető. Ezért szükségessé vált egy pontos, ugyanakkor közérthető, új magyar fordítás megalkotása.
Azt, hogy a Korán magyar nyelvre történő átültetése mennyire nem egyszerű feladat az alábbi példákkal illusztrálhatjuk. A bemutatásra kerülő fordítások más-más szerző munkájaként - különböző korokban készültek. A kérdés nem más: Vajon tartalmilag, stilisztikailag, az olvashatóság, a megérthetőség szempontjából melyik tűnik legjobbnak?

A megnyitó (1.)
Az Al-Fatiha című (mekkai)[3] szúra [4]
[7 ája]

(1.)
Menedéket keresek Allahnál, a megkövezett Sátán elől.
1. A felettébb Könyörületes és Megkönyörülő Allah nevével.
2. A dicséret és a köszönet Allahot illeti, a teremtmények Urát.
3. A felettébb Könyörületest, a Felettébb Megkönyörülőt,
4. A Végítélet Napjának Tulajdonosát.
5. Csak Téged szolgálunk, és csak Tőled kérünk segítséget.
6. Vezérelj bennünket az egyenes útra!
7. Azok útjára, kiknek kegyeket juttattál, nem azokéra, kikre megharagudtál, sem az eltévelyedettekére!

(2.)
A könyörületesnek, a megkönyörülő Isten nevében.
Dicsőség Istennek, világok Urának,
az irgalmazónak, megkönyörülőnek,
a végső ítélet napja bírájának.
Téged imádunk, és tetőled könyörgünk segítséget, erőt,
vezess igaz útra, annak útjára, ki kedves az Úr előtt.
Nem azokéra, akiket haragod szörnyű súlya ére, sem tévelygőkére.
Ámen

(3.)
„A legirgalmasabb Allah nevében.
Dicsőség Allahnak, az egek Urának!
Az irgalmasnak és kegyelmesnek: Ura az ítéletek napjának.
Téged imádunk, tőled kérünk segítséget.
Vezess minket az igaz útra, azoknak az útjára, akiket kegyelmeddel elhalmoztál és nem azokéra, kikre haragszol és nem a tévelygők útjára.”

(4.)
„Az irgalmas és könyörületes Isten nevében:
Dicséret Istennek, mindenek Urának,
az Irgalmasnak, a Könyörületesnek, az ítélet napja Urának.
Neked szolgálunk, és Hozzád esedezünk segítségért.
Vezess minket a helyes úton, azoknak az útján, akikhez kegyes vagy
És akikre nem áramlik haragod, és akik nem tévelyegnek.”

(5.)
1. Allah, a könyörületes és az irgalmas nevében.
2. Dicsőség Allahnak, a teremtmények Urának,
3 a könyörületesnek és az irgalmasnak,
4. aki az Ítélet Napját uralja!
5. Néked szolgálunk, és hozzád fordulunk segítségért.
6. Vezess minket az egyenes úton,
7. azoknak az útján, akik iránt kegyesnek mutatkoztál, s ne azokén, akiket haragvásod sújt, sem a tévelygőkén!

(6.)
1. A Mindenható és Könyörületes Allah nevében.
2. Dicsőség Allahnak a Mindenségek Urának,
3. A Mindenhatónak és Könyörületesnek,
4. Az Ítélet Napja Birtokosának.
5. Hozzád imádkozunk és Hozzád fordulunk menedékért,
6. Vezérelj minket az egyenes ösvényre,
7. Azoknak ösvényére, kiket Te kegyedben részesítesz, s mely nem azoké kik kiérdemlik haragod és nem az eltévelygőké.

Jegyzetek:
[1] Az első magyar nyelvű fordítással kapcsolatosan ellentmondásos információink vannak. A Vasárnapi Újság 1855. január 14-ei (2.) számában egy cikkhez fűzött megjegyzésben ugyanis az olvasható, hogy a Buzitai Szedlmayer Imre és Gedeon György által magyarositott Korán „1697-ben adatott ki”. Valószínű, hogy a szerző a latin nyelvű fordításra gondolt, melyből a jó táblabírák Buzitai Szedlmaye Imre és Gedeon György) magyarra „fordíták” a’ Koránt. Az eredetileg a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött 04567 számú példány címlapján ugyanis az 1831-es évszám olvasható.
[2] Goldziher a szintén zsidó Vámbéry (Wamberger) Ármin tanítványa volt, zsidó családban született Székesfehérváron. Életrajzírói szerint előbb Leydenben és Bécsben tanulmányozott arab kéziratokat, majd 1873-74-ben eljutott Damaszkuszba, Jeruzsálembe és Kairóba. Visszaérkezése után a Pesti Izraelita Hitközség titkára lett, 1900-tól tanított a budapesti rabbi képzőben, majd Amerikában és Svédországban is.
[3] Mekkainak hívják azokat a szúrákat, amelyek a hidzsra (a Mekkából való kivándorlás) előtt lettek kinyilatkoztatva, és medinainak azokat, amelyek a hidzsra után lettek kinyilatkoztatva.
[4] A szúra, Allah kinyilatkoztatott könyvének, a Kegyes Koránnak, egy fejezete. Minden egyes szúra, ájákból áll. Az arab nyelvben az „ája” szó, jelet, bizonyítékot jelent. A Koránban pedig egy bekezdést. A Korán ájáinak száma 6236

2009. szeptember 14., hétfő

Korán és Szunna 19.


Muszlimként élni, cselekedni, gondolkodni – Allah szolgájaként együtt működni mindazokkal, akik az Ő törvényeit, parancsait magyarázzák, értelmezik! E gondolatok jegyében igyekszünk közzé tenni, ezeken oldalakon is, mindazon muszlim testvéreink munkáját, akik erre felhatalmaznak bennünket.
 Tanuljunk egymástól…


Allah, a Felettébb Könyörületes és Irgalmas nevével,
Assalamu alaikum wa rahmatullah Kedves Testvérem!

„Nem az a jóság, ha arcotokat napkelet, és napnyugat felé fordítjátok, hanem az, ha valaki hisz Allahban, az Utolsó Napban, az angyalokban, az Írásokban és a prófétákban. [Jóság] az, ha valaki a vagyonát – bár számára kedves az – odaadja a rokonainak, az árváknak, a rászorulóknak, a megszorult utazónak, a kéregetőknek, és a rabszolgák kiváltására. [Hívő] az, aki jól végzi az imát, aki kiadja a zakát, akik a megkötött szövetséget betartják, akik türelmesek a nyomorban, a betegségben és a harc idején. Ők az Igazak, ők az istenfélők.”
(Korán: 2:177)
„Siessetek Uratok megbocsátásáért, és a Kertért, amelynek szélessége olyan, mint az egeké és a földé, és amely előkészíttetett az istenfélők számára, akik adakoznak a jómódban és a nyomorban is, akik megfékezik haragvásukat, és elnézők az emberekkel. Allah szereti a jótevőket.”
(Korán: 3:133-134)
„Nem érhetitek el a jóságot, mindaddig, amíg nem adakoztok abból, amit szerettek. Bármit is adakoztok, afelől Allah Mindent Tudó!”
(Korán: 3:92)
Haritha bin Wahb hallotta a Prófétát (béke legyen vele), amikor azt mondta: „Ó emberek! Adakozzatok, míg csodálják ezt az emberek, és míg találtok valakit, aki elfogadja adományaitokat, és míg valaki (akinek szántátok adományotokat) azt nem mondja „ha tegnap hoztad volna, elfogadnám, de ma már nincs rá szükségem”.
(Szahíh Bukhari: 24/710)
„És adakozzatok abból, amivel elláttunk benneteket, még mielőtt eljönne egyikőtökhöz a halál, és ő akkor azt mondja: „Uram! Ha csak egy rövid időre haladékot adnál nekem, akkor adakoznék és igaz lennék az igazak között!”
(Korán: 63:10)
Abu Huraira mondta: A Próféta (béke legyen vele) azt mondta, Az Óra (az Ítélet Napja) addig el nem jön, míg a vagyonok annyira meg nem szaporodnak, hogy az ember azon aggódik, hogy senki nem fogadja majd el tőle a Zakát, és akinek adná, az azt feleli „Nincs rá szükségem”.
(Szahíh Bukhari: 24/711)
„Ez az Írás, amely felől nincs kétség, útmutatás az istenfélők számára, akik hisznek a láthatatlanban, jól végzik az imát, és adakoznak abból, amivel elláttuk őket. Akik hisznek abban, ami leküldetett neked [oh, Mohammed], és abban, ami leküldetett előtted, és akik meggyőződéssel hisznek a túlvilágban.”
(Korán: 2:2-4)
„Végezzétek jól az imát, és adjátok ki a zakát, és bármi jót tesztek az evilágon [a túlvilági boldogulás reményében], Allahnál meg fogjátok találni [az érte járó jutalmat]. Bizony Allah Mindent Látó, bármit is tesztek.”
(Korán: 2:110)
„Vegyél javaikból Sadaqát, hogy tisztátalanságukat megszűntesd és [a vétkeiktől] megtisztítsd őket azzal.”
(Korán: 9:103)
Abu Musától maradt fenn, hogy a Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Minden Muszlimnak kötelessége adományokat adni”. Az emberek azt kérdezték „ó Allah Prófétája! Ha valakinek nincs mit adnia, az mit tegyen?” Ő azt mondta „Annak dolgoznia kell, a saját kezével, és hasznosítania kell magát, és adhat (abból is, amit megkeresett).” Az emberek következő kérdése az volt „és ha ezt sem teheti?” Ő azt válaszolta „akkor az segítheti a szűkölködőket, akik segítséget kérnek”. Az emberek azt kérdezték „és ha ezt sem teheti?” Ő azt válaszolta „Akkor őneki meg kell mutatnia mindent, ami jó (utasít az Iszlám egyistenhitre, és mindenre, amit az Iszlám elrendel), és távol kell tartania az embereket mindentől, ami rossz (hitetlenség, többistenhit, és minden, amit az Iszlám tilt), és ezt úgy fogják tekinteni, mint jótékony cselekedeteket.
(Szahíh Bukhari: 24/730)
„S enni adnak az ételből – holott szeretik azt – a rászorulóknak, az árvának és a fogolynak.
„Csupán Allah arcáért adunk enni nektek, nem akarunk tőletek sem jutalmat, sem pedig köszönetet.”
(Korán: 76:8-9)
Hakim bin Hizam szerint a Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „A felső kéz jobb, mint az alsókéz (aki adakozik az jobb, mint aki elfogadja). Az ember először saját hozzátartozóinak kell adjon. És az adakozás legjobb tárgya az, amit egy tehetős ember ad (abból a pénzből, ami a saját költségei kifizetése után maradt). És aki tartózkodik attól, hogy mástól kérjen anyagi segítséget, Allah segít neki, és megóvja attól, hogy kérnie kelljen, és az bizony elégedett lesz azzal, amit Allah adott neki, mert Allah elégedetté teszi őt.”
(Szahíh Bukhari: 24/721)
„Ha nyilvánosan adakoztok, az [is] dicséretes dolog. Ám ha rejtve teszitek, és a szegényeknek adjátok azt, az még jobb nektek. Ez jóváteszi a rossz tetteitek egy részét. Allah tudomással bír mindenről, amit tesztek.”
(Korán: 2:271)
„[Allah nem szereti azokat], akik [azért] költik a javaikat, hogy az emberek szeme rajtuk legyen, [ám] nem hisznek Allahban és a Végső Napban….!”
(Korán: 4:38)
Abu Huraira mondta: Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „egy férfi azt mondta, szeretne adományozni valamit, kiment az utcára az adománynak szánt tárggyal, és tudatlanul egy tolvajnak adta azt. Másnap az emberek azt beszélték róla, hogy egy tolvajjal jótékonykodott. (Ezt hallva) azt mondta „Ó Allah, minden dicséret és köszönet a Tiéd. Újra adok alamizsnát.” Így másnap megint elindult, és anélkül, hogy tudta volna, egy parázna asszonynak adta azt. Másnap az emberek azt beszélték róla, hogy alamizsnát adott egy parázna nőnek előző este. A férfi azt mondta „Ó Allah minden dicséret és köszönet a Tiéd. Alamizsnát adtam egy parázna nőnek. Újból adakozni fogok.” Ismét elindult az adományával, és ezúttal tudatlanul egy gazdag embernek adta azt. Az emberek másnap azt beszélték róla, hogy egy gazdagnak adott alamizsnát. Azt mondta ”Minden dicséret és hála Téged illet. Alamizsnát adtam egy tolvajnak, egy parázna nőnek és egy gazdag embernek is. Valaki arra jött, és azt mondta neki „Az alamizsna, amit a tolvajnak adtál, talán távol tartja majd őt a lopástól, és az alamizsna, amit a parázna nőnek adtál talán távol tartja őt attól, hogy paráználkodjon, és amit a tehetős embernek adtál, az talán tanulságul fog majd neki szolgálni, és a vagyonát, amit Allahtól kapott, Allah akarata szerint fogja elkölteni.”
(Szahíh Bukhari: 24/718)
„Akadnak közöttük olyanok, akik megrágalmaznak téged a sadaqa miatt. Ha kapnak belőle, akkor elégedettek. Ha azonban nem kapnak belőle, akkor haragszanak.
Lennének inkább elégedettek azzal, amit Allah és a küldötte adtak nekik és mondanák: „Allah teljesen elegendő nekünk. Ő adni fog nekünk az ő kegyéből és az ő küldötte [szintén]. Allahhoz fohászkodunk.”
(Korán: 9:58-59)
„Ám távol lesz tartva tőle (a Tűztől) az istenfélő, aki ad vagyonából, hogy megtisztuljon, s nem azért adakozik, hogy bárki szívességét viszonozza, hanem a Mindenek Feletti Ura arcát látni vágyva. Bizony ő majd meg lesz elégedve (miután belép a Kertbe).”
(Korán: 92:17-21)
Abu Hurairától maradt fenn, hogy Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „A szegények (Al-Miskin) nem azok, akik körbejárják az embereket, hogy egy vagy két falatot (ételt), vagy 1-2 szem datolyát kérjenek, hanem azok, akiknek nincs elég pénzük, hogy szükségleteiket kielégítsék, és akiknek állapotát a többiek nem is ismerik. A többiek adakozhatnak nekik, de ők nem koldulnak az emberektől.”
(Szahíh Bukhari: 24/753)
„Vajon láttad-e azt, aki hazugságnak tartja az Ítéletet (a Feltámadás Napját)? Ő az, aki durván elutasítja az árvát, s nem buzdít a szegények táplálására. Jaj az imádkozóknak, akik elhanyagolják az imájukat (késleltetik, vagy felhagynak vele), azoknak, akik a látszat kedvéért cselekszenek, és megakadályozzák a segítségnyújtást!”
(Korán: 107:1-7)

a „Korán és Szunna” körlevél szerkesztői