ISZLÁM TÖRTÉNELEM: Keleti népek a honfoglalók között (1.)

ISZLÁM TÖRTÉNELEM

A 78. szúra (1. rész)

A 78. szúra (1. rész)
Ennek a szúrának az értelmezésével, pontosításával már korábban is próbálkoztam. Akkor mindössze pár sort sikerült – saját megelégedésemre – leírnom, pontosítanom. Most ezt a munkát folytatom tovább… bár, meg kell jegyeznek, most sem jutottam sokkal előbbre! Mindössze 23 sor az eredmény.
Íme:

78. szúra
Az üzenet

Allah, a könyörületes és irgalmas nevében

1. Miről kérdezgetik ők egymást?
2. A hatalmas üzenetről,
3. amelyet különféleképpen értelmeznek.
4. De nem! Majd megtudjátok!
5. És még egyszer nem! Majd megtudjátok!

6. Vajon nem tettük-e [számotokra] fekhellyé a földet,
7. és cövekekké a hegyeket?
8. És teremtettünk benneteket páronként,
9. és alvásotokat pihenéssé tettük,
10. az éjszakát pedig köntössé,
11. és a nappalt megélhetéssé.
12. És fölétek hét szilárd [égboltot] építettünk,
13. és egy fényesen tündöklő lámpást készítettünk,
14. és a felhőkből bőven áradó vizet bocsájtottunk le,
15. hogy gabonát [és] más növényeket sarjasszunk,
16. és dúsan burjánzó kerteket.

17. Az Ítélet Napja ki van jelölve.
18. Azon a napon, amikor megfúvatik a trombita majd tömegével [elő]jöttök!
19. Megnyílik az égbolt, mintha csupa kapu lenne,
20. megmozdulnak a hegyek és délibábbá válnak.
21. A pokol pedig csapda lesz,
22. és oda kerülnek majd az ellenszegülők,
23. akik mindörökké ott maradnak.

A KORÁN ÉS A KÖNYVES NÉPEK

Az iszlám vallás követői az elmúlt századok során számtalan kulturális értéket hoztak létre. Ezek közül a muszlimok által létesített mecseteket, dzsámikat, fürdőket szinte mindenki ismeri. De kevesen gondolnak arra, hogy a muszlimok őrizték meg az európai kultúra számos (ma is fontosnak tekintett) civilizációs értéket - például az ókori görög és római bölcsek, történészek munkáit - az által, hogy lefordították azokat arab nyelvre. Vagy, hogy muszlimok voltak a kémia (al-khimia - Dzsabir ibn Hajjan), az orvoslás (Ibn Szina - Avicenna, ar-Rází), az algebra (al-Khvarizmi), a csillagászat (al-Ferghani - Alfraganus, al-Battáni - Albategnius) és más tudományok (földrajz, térképészet) első jeles képviselői. Az iszlám világ fejlődését az európai népek gyarmatosító törekvései, illetve az azt megelőző keresztes háborúk és az annak nyomán kialakult tartós iszlámellenesség törte derékba.

Amíg az iszlám államok területén élő keresztényeket és zsidókat a Korán előírásainak megfelelően „a könyv népének”, tehát „védett kisebbség”-nek (ahl al-dimma) tekintették, a muszlimokkal szemben sohasem érvényesült a vallási türelem. Európa kezdettől fogva elutasította az iszlám vallást és tagadta, hogy annak bármi köze lenne, korábban a zsidókhoz és keresztényekhez érkezett kinyilatkoztatásokhoz. A keresztény-muszlim kapcsolatok első századai során az európaiak legfőbb ellenségüknek tekintették az iszlámot, amit eleinte nem is próbáltak magyarázni, megérteni. Mai szóval élve, élből elutasították. Később, pedig egyfajta keresztény eretnekségként értelmezték, kezelték.
Például Damaszkuszi János (meghalt: 750), aki írnok volt a muszlim uralkodók udvarában, rájött, hogy a Koránban sok bibliai személy neve megtalálható. Ennek következtében úgy vélte, hogy a Próféta (Allah dicsérete és békéje legyen vele) saját maga állította össze a Korán szövegét, annak a tudásnak a birtokában, amit előzőleg a Bibliából szerzett. A középkori Európában „fáradhatatlanul” kutatták az Ótestamentumban a muszlimok – vagy ahogyan akkoriban elődeinket nevezték – a szaracénok eredetét.[1] Ennek az lett az eredménye, hogy a muszlimokat bizonyos bibliai történetek alapján szembeállították a keresztényekkel, és egyértelműen hitetleneknek nyilvánították. Más európaiak, a bibliai történetek helyett, a bibliai próféciákat vették alapul. Ennek következtében az iszlám vallásban keresztényellenes, baljós összeesküvést láttak, illetve az iszlám felbukkanását, mint a közelgő világvégét magyarázták,[2] és ennek megfelelően mozgósították katonai erőiket, a keresztes hadjáratokban.
A keresztény európaiak e sajátos felfogásában gyökerező nézetei az iszlámról egy meglehetősen torz és abszurd képet alakítottak ki a nyugati gondolkodásban. Ez a kép az egész középkor folyamán, illetve egészen napjainkig fennmaradt. A történészek, a kutatók egy része ezt a jelenséget azzal magyarázza, hogy a keresztények az iszlámról, mint vallásról és civilizációról szinte semmit sem tudtak. Egyes vélemények szerint a tudatlanság abban gyökerezett, hogy kizárólag a Biblia alapján próbáltak magyarázatokat kitalálni. Mivel a korai és későbbi történetírók az iszlámot alapvetően hamis vallásként, sőt keresztény eretnekségként értelmezték, nem voltak érdekeltek abban, hogy az iszlámról tényeket és első kézből származó értesüléseket szerezzenek.
Ezen az sem változtatott, hogy a középkori Európa területén, Magyarországon kívül, a spanyol félszigeten és Szicíliában is éltek a keresztényekkel együtt muszlimok, illetve a keresztes háborúkban részt vevők számára más közvetlen lehetőség is nyílott az iszlám vallás megismerésére, tanulmányozására. A kereszteseket azonban nem érdekelte a muszlimokkal és vallásukkal kapcsolatos pontos értesülések összegyűjtése, közreadása, holott hosszú időn keresztül a muszlimok szoros közelségében éltek, és széles körű katonai, diplomáciai, társadalmi, valamint kereskedelmi kapcsolataik is voltak velük.
Európa nagy része tehát nem ismerte, és sokáig nem is akarta megismerni a legalapvetőbb iszlám tanításokat. Ezen a Korán 1143-ban történt latinra fordítása sem sokat változtatott. Robert of Ketton munkája: „A szaracénok törvénye, melyet Alkoránnak neveznek” címmel jelent meg. Majd a fordítás felhasználásával, a 12. században Petrus Venerabilis készített egy összefoglalást az iszlámról, „Az egész szaracén eretnekség lényege” címmel. Ez állítólag mentes volt (?) azoktól a megalapozatlan és abszurd tévképzetektől, amelyek a korabeli Európában elterjedtek. Mindez persze nehezen hihető, hiszen a 15. század végére az iszlámról alkotott keresztény nézetek - amelyeket a Római Katolikus Egyház is támogatott - még mindig rendkívül eltorzított, a tájékozatlanságon és a képzelődésen, a megalapozatlan képzelgéseken alapuló képet eredményezett. Elsősorban bírálni és elítélni igyekeztek az iszlámot, mint egy olyan jelenséget, amely valamiféle „ördögi dolgot” jelenített meg számukra. Ilyen körülmények között - iszlámellenes céljaiknak megfelelően - inkább álltak készen a szükséges bizonyítékok kitalálására vagy elképzelésére, mintsem, hogy megfelelő magyarázatokra törekedtek volna.
Ezek a középkori nézetek lényegében napjainkig központi, és meghatározó szerepet töltöttek be az európai gondolkodásban. Ennek a nézetnek több fő sajátossága is volt, illetve van napjainkban is. Például, hogy az iszlám vallása hamis és az igazság szándékos elferdítése. Vagy, hogy az iszlám az erőszak és a kard vallása. Illetve, hogy az iszlám a saját vágyak kielégítésének a hite, továbbá, hogy Mohamed próféta az Antikrisztus (sic!). Ezeknek a középkori nézeteknek felhasználásával, felmelegítésével jött létre, az iszlámellenesség napjainkra jellemző új „doktrínája”, amely a vallásuk megváltoztathatatlanságához ragaszkodó hívőket fundamentalistáknak, a szabadságjogaikért, vagy éppen országuk megszállása ellen küzdő muszlimokat terroristáknak nevezi. E muszlimellenes szemlélet jegyében születtek meg és láttak napvilágot például, a Mohamed prófétát kigúnyoló karikatúrák, kiprovokálva ezzel az iszlám világ dühét és tiltakozását.

Jegyzetek:
[1] Állítólag egy koraközépkori észak-európai tudós, Biblia-kutató, név szerint Beda Venerabilis (meghalt: 735) vitte be a köztudatba a muszlimoknak a szaracénokkal történő azonosítását.
[2] Ennek az elméletnek a kidolgozója például Eulogius, Toledó püspöke volt (meghalt: 859).

A tévelygőkről

Nem tudom, más hogyan van vele, de számomra nagyon fontos a Korán rendszeres olvasása. Ám, mivel olyan közegben élek – immár hosszú évek óta – ahol nem kifejezetten az anyanyelvemen kommunikálok, időnként komoly késztetést érzek arra, hogy más nyelveken, köztük az anyanyelvemen is el-elolvassak egy-egy szúrát, vagy áját és összehasonlítsam az ott leírtakat.

Megjegyzem, az első török nyelvű Koránt még valamikor a ’80-as években vásároltam, ez egy kisméretű, zsebben hordható könyv volt, amit egy időben mindig magammal hordtam, olvasgattam. Sőt, jó néhány fejezetét kívülről is megtanultam. Manapság több tucat török nyelvű fordításom is van, de leginkább azt az elsőt tartom a legjobbnak. Valószínűleg azért mert abban is ott a pecsét, mint a medinai nyomdából kikerülő Koránokban.

Egyik este régi jegyzeteim között akadtam az alábbi magyar nyelvű fordításra:

„Az [a büntetés] azért [jár nekik], mert Allah leküldte az Írást az Igazsággal, [de ők nem hittek benne]. Akik az Írás egyik részét elfogadják, a másik részét pedig nem, azok bizony messze szembeszegülnek [Allah akaratával]." (Korán: 2:176)

Rögtön eszembe jutott, hogy egyszer már elővettem emiatt a Simon féle fordítást, ahol ezt olvastam:

„Ez azért [lesz így], mert Allah leküldte az Írást az Igazsággal. Akik különböznek az írás tárgyában, azok [az Igazságtól] messzejáró szakadárságban [tévelyegnek].”

Lássuk, miről is szól ez az ája!
Nekem mindkét értelmezéssel gondjaim vannak, mert egyik sem fogalmaz igazán egyszerűen, közérthetően - holott a mondanivaló tiszta és világos. Mármint számomra. Ebben az ájában ugyanis arról van szó, és ezt olvastam a török nyelvű fordításokban is, hogy Allah megbünteti azokat, akik nem fogadják el a kinyilatkoztatás igazságát, vagy nem teljességében fogadják el, hanem csak annak (esetleg nekik tetsző) részleteit! Márpedig – mondja az Írás - aki nem fogadja el a teljes igazságot, vagyis az Írást, az messze kerül az igazságtól (vagyis a kinyilatkoztatástól) tehát tévelyeg, vagyis tévelygő. A tévelygő pedig az, aki nem fogadja el Allah akaratát, a Koránt.
Ez a tartalmi kifogásom. A nyelvi, nyelvészeti pedig az, hogy a magyar nyelvben nem használunk olyan kifejezéseket, mert azok magyartalanok, hogy pl. „messzejáró szakadárság”, vagy „messze szembeszegülnek”. A „messzejáró szakadárság” egyszerű, közérthető szóval: tévelygés! A „messze szembeszegülnek” fogalomban pedig, a jelzős szerkezettel van a baj. A „messze” a magyar nyelvben a távolság (a távolságok) kifejezésére, érzékeltetésére szolgál, holott ebben az esetben valójában mennyiségről van szó. Az esetleg elfogadható lett volna, hogy nagyon vagy nagyon nagyon „szembeszegülnek”.

Íme a javításom:

„Az [a büntetés] azért [jár nekik], mert Allah leküldte az Írást az Igazsággal, [de ők nem hittek benne]. Akik az Írás egyik részét elfogadják, a másik részét pedig nem, azok bizony [tévelyegnek] messze kerülnek [Allah akaratától]."