2009. szeptember 14., hétfő

Korán és Szunna 19.


Muszlimként élni, cselekedni, gondolkodni – Allah szolgájaként együtt működni mindazokkal, akik az Ő törvényeit, parancsait magyarázzák, értelmezik! E gondolatok jegyében igyekszünk közzé tenni, ezeken oldalakon is, mindazon muszlim testvéreink munkáját, akik erre felhatalmaznak bennünket.
 Tanuljunk egymástól…


Allah, a Felettébb Könyörületes és Irgalmas nevével,
Assalamu alaikum wa rahmatullah Kedves Testvérem!

„Nem az a jóság, ha arcotokat napkelet, és napnyugat felé fordítjátok, hanem az, ha valaki hisz Allahban, az Utolsó Napban, az angyalokban, az Írásokban és a prófétákban. [Jóság] az, ha valaki a vagyonát – bár számára kedves az – odaadja a rokonainak, az árváknak, a rászorulóknak, a megszorult utazónak, a kéregetőknek, és a rabszolgák kiváltására. [Hívő] az, aki jól végzi az imát, aki kiadja a zakát, akik a megkötött szövetséget betartják, akik türelmesek a nyomorban, a betegségben és a harc idején. Ők az Igazak, ők az istenfélők.”
(Korán: 2:177)
„Siessetek Uratok megbocsátásáért, és a Kertért, amelynek szélessége olyan, mint az egeké és a földé, és amely előkészíttetett az istenfélők számára, akik adakoznak a jómódban és a nyomorban is, akik megfékezik haragvásukat, és elnézők az emberekkel. Allah szereti a jótevőket.”
(Korán: 3:133-134)
„Nem érhetitek el a jóságot, mindaddig, amíg nem adakoztok abból, amit szerettek. Bármit is adakoztok, afelől Allah Mindent Tudó!”
(Korán: 3:92)
Haritha bin Wahb hallotta a Prófétát (béke legyen vele), amikor azt mondta: „Ó emberek! Adakozzatok, míg csodálják ezt az emberek, és míg találtok valakit, aki elfogadja adományaitokat, és míg valaki (akinek szántátok adományotokat) azt nem mondja „ha tegnap hoztad volna, elfogadnám, de ma már nincs rá szükségem”.
(Szahíh Bukhari: 24/710)
„És adakozzatok abból, amivel elláttunk benneteket, még mielőtt eljönne egyikőtökhöz a halál, és ő akkor azt mondja: „Uram! Ha csak egy rövid időre haladékot adnál nekem, akkor adakoznék és igaz lennék az igazak között!”
(Korán: 63:10)
Abu Huraira mondta: A Próféta (béke legyen vele) azt mondta, Az Óra (az Ítélet Napja) addig el nem jön, míg a vagyonok annyira meg nem szaporodnak, hogy az ember azon aggódik, hogy senki nem fogadja majd el tőle a Zakát, és akinek adná, az azt feleli „Nincs rá szükségem”.
(Szahíh Bukhari: 24/711)
„Ez az Írás, amely felől nincs kétség, útmutatás az istenfélők számára, akik hisznek a láthatatlanban, jól végzik az imát, és adakoznak abból, amivel elláttuk őket. Akik hisznek abban, ami leküldetett neked [oh, Mohammed], és abban, ami leküldetett előtted, és akik meggyőződéssel hisznek a túlvilágban.”
(Korán: 2:2-4)
„Végezzétek jól az imát, és adjátok ki a zakát, és bármi jót tesztek az evilágon [a túlvilági boldogulás reményében], Allahnál meg fogjátok találni [az érte járó jutalmat]. Bizony Allah Mindent Látó, bármit is tesztek.”
(Korán: 2:110)
„Vegyél javaikból Sadaqát, hogy tisztátalanságukat megszűntesd és [a vétkeiktől] megtisztítsd őket azzal.”
(Korán: 9:103)
Abu Musától maradt fenn, hogy a Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Minden Muszlimnak kötelessége adományokat adni”. Az emberek azt kérdezték „ó Allah Prófétája! Ha valakinek nincs mit adnia, az mit tegyen?” Ő azt mondta „Annak dolgoznia kell, a saját kezével, és hasznosítania kell magát, és adhat (abból is, amit megkeresett).” Az emberek következő kérdése az volt „és ha ezt sem teheti?” Ő azt válaszolta „akkor az segítheti a szűkölködőket, akik segítséget kérnek”. Az emberek azt kérdezték „és ha ezt sem teheti?” Ő azt válaszolta „Akkor őneki meg kell mutatnia mindent, ami jó (utasít az Iszlám egyistenhitre, és mindenre, amit az Iszlám elrendel), és távol kell tartania az embereket mindentől, ami rossz (hitetlenség, többistenhit, és minden, amit az Iszlám tilt), és ezt úgy fogják tekinteni, mint jótékony cselekedeteket.
(Szahíh Bukhari: 24/730)
„S enni adnak az ételből – holott szeretik azt – a rászorulóknak, az árvának és a fogolynak.
„Csupán Allah arcáért adunk enni nektek, nem akarunk tőletek sem jutalmat, sem pedig köszönetet.”
(Korán: 76:8-9)
Hakim bin Hizam szerint a Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „A felső kéz jobb, mint az alsókéz (aki adakozik az jobb, mint aki elfogadja). Az ember először saját hozzátartozóinak kell adjon. És az adakozás legjobb tárgya az, amit egy tehetős ember ad (abból a pénzből, ami a saját költségei kifizetése után maradt). És aki tartózkodik attól, hogy mástól kérjen anyagi segítséget, Allah segít neki, és megóvja attól, hogy kérnie kelljen, és az bizony elégedett lesz azzal, amit Allah adott neki, mert Allah elégedetté teszi őt.”
(Szahíh Bukhari: 24/721)
„Ha nyilvánosan adakoztok, az [is] dicséretes dolog. Ám ha rejtve teszitek, és a szegényeknek adjátok azt, az még jobb nektek. Ez jóváteszi a rossz tetteitek egy részét. Allah tudomással bír mindenről, amit tesztek.”
(Korán: 2:271)
„[Allah nem szereti azokat], akik [azért] költik a javaikat, hogy az emberek szeme rajtuk legyen, [ám] nem hisznek Allahban és a Végső Napban….!”
(Korán: 4:38)
Abu Huraira mondta: Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „egy férfi azt mondta, szeretne adományozni valamit, kiment az utcára az adománynak szánt tárggyal, és tudatlanul egy tolvajnak adta azt. Másnap az emberek azt beszélték róla, hogy egy tolvajjal jótékonykodott. (Ezt hallva) azt mondta „Ó Allah, minden dicséret és köszönet a Tiéd. Újra adok alamizsnát.” Így másnap megint elindult, és anélkül, hogy tudta volna, egy parázna asszonynak adta azt. Másnap az emberek azt beszélték róla, hogy alamizsnát adott egy parázna nőnek előző este. A férfi azt mondta „Ó Allah minden dicséret és köszönet a Tiéd. Alamizsnát adtam egy parázna nőnek. Újból adakozni fogok.” Ismét elindult az adományával, és ezúttal tudatlanul egy gazdag embernek adta azt. Az emberek másnap azt beszélték róla, hogy egy gazdagnak adott alamizsnát. Azt mondta ”Minden dicséret és hála Téged illet. Alamizsnát adtam egy tolvajnak, egy parázna nőnek és egy gazdag embernek is. Valaki arra jött, és azt mondta neki „Az alamizsna, amit a tolvajnak adtál, talán távol tartja majd őt a lopástól, és az alamizsna, amit a parázna nőnek adtál talán távol tartja őt attól, hogy paráználkodjon, és amit a tehetős embernek adtál, az talán tanulságul fog majd neki szolgálni, és a vagyonát, amit Allahtól kapott, Allah akarata szerint fogja elkölteni.”
(Szahíh Bukhari: 24/718)
„Akadnak közöttük olyanok, akik megrágalmaznak téged a sadaqa miatt. Ha kapnak belőle, akkor elégedettek. Ha azonban nem kapnak belőle, akkor haragszanak.
Lennének inkább elégedettek azzal, amit Allah és a küldötte adtak nekik és mondanák: „Allah teljesen elegendő nekünk. Ő adni fog nekünk az ő kegyéből és az ő küldötte [szintén]. Allahhoz fohászkodunk.”
(Korán: 9:58-59)
„Ám távol lesz tartva tőle (a Tűztől) az istenfélő, aki ad vagyonából, hogy megtisztuljon, s nem azért adakozik, hogy bárki szívességét viszonozza, hanem a Mindenek Feletti Ura arcát látni vágyva. Bizony ő majd meg lesz elégedve (miután belép a Kertbe).”
(Korán: 92:17-21)
Abu Hurairától maradt fenn, hogy Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „A szegények (Al-Miskin) nem azok, akik körbejárják az embereket, hogy egy vagy két falatot (ételt), vagy 1-2 szem datolyát kérjenek, hanem azok, akiknek nincs elég pénzük, hogy szükségleteiket kielégítsék, és akiknek állapotát a többiek nem is ismerik. A többiek adakozhatnak nekik, de ők nem koldulnak az emberektől.”
(Szahíh Bukhari: 24/753)
„Vajon láttad-e azt, aki hazugságnak tartja az Ítéletet (a Feltámadás Napját)? Ő az, aki durván elutasítja az árvát, s nem buzdít a szegények táplálására. Jaj az imádkozóknak, akik elhanyagolják az imájukat (késleltetik, vagy felhagynak vele), azoknak, akik a látszat kedvéért cselekszenek, és megakadályozzák a segítségnyújtást!”
(Korán: 107:1-7)

a „Korán és Szunna” körlevél szerkesztői