Nem tudom, más hogyan van vele, de számomra nagyon fontos a Korán rendszeres olvasása. Ám, mivel olyan közegben élek – immár hosszú évek óta – ahol nem kifejezetten az anyanyelvemen kommunikálok, időnként komoly késztetést érzek arra, hogy más nyelveken, köztük az anyanyelvemen is el-elolvassak egy-egy szúrát, vagy áját és összehasonlítsam az ott leírtakat.
Megjegyzem, az első török nyelvű Koránt még valamikor a ’80-as években vásároltam, ez egy kisméretű, zsebben hordható könyv volt, amit egy időben mindig magammal hordtam, olvasgattam. Sőt, jó néhány fejezetét kívülről is megtanultam. Manapság több tucat török nyelvű fordításom is van, de leginkább azt az elsőt tartom a legjobbnak. Valószínűleg azért mert abban is ott a pecsét, mint a medinai nyomdából kikerülő Koránokban.
Egyik este régi jegyzeteim között akadtam az alábbi magyar nyelvű fordításra:
„Az [a büntetés] azért [jár nekik], mert Allah leküldte az Írást az Igazsággal, [de ők nem hittek benne]. Akik az Írás egyik részét elfogadják, a másik részét pedig nem, azok bizony messze szembeszegülnek [Allah akaratával]." (Korán: 2:176)
Rögtön eszembe jutott, hogy egyszer már elővettem emiatt a Simon féle fordítást, ahol ezt olvastam:
Egyik este régi jegyzeteim között akadtam az alábbi magyar nyelvű fordításra:
„Az [a büntetés] azért [jár nekik], mert Allah leküldte az Írást az Igazsággal, [de ők nem hittek benne]. Akik az Írás egyik részét elfogadják, a másik részét pedig nem, azok bizony messze szembeszegülnek [Allah akaratával]." (Korán: 2:176)
Rögtön eszembe jutott, hogy egyszer már elővettem emiatt a Simon féle fordítást, ahol ezt olvastam:
„Ez azért [lesz így], mert Allah leküldte az Írást az Igazsággal. Akik különböznek az írás tárgyában, azok [az Igazságtól] messzejáró szakadárságban [tévelyegnek].”
Lássuk, miről is szól ez az ája!
Nekem mindkét értelmezéssel gondjaim vannak, mert egyik sem fogalmaz igazán egyszerűen, közérthetően - holott a mondanivaló tiszta és világos. Mármint számomra. Ebben az ájában ugyanis arról van szó, és ezt olvastam a török nyelvű fordításokban is, hogy Allah megbünteti azokat, akik nem fogadják el a kinyilatkoztatás igazságát, vagy nem teljességében fogadják el, hanem csak annak (esetleg nekik tetsző) részleteit! Márpedig – mondja az Írás - aki nem fogadja el a teljes igazságot, vagyis az Írást, az messze kerül az igazságtól (vagyis a kinyilatkoztatástól) tehát tévelyeg, vagyis tévelygő. A tévelygő pedig az, aki nem fogadja el Allah akaratát, a Koránt.
Ez a tartalmi kifogásom. A nyelvi, nyelvészeti pedig az, hogy a magyar nyelvben nem használunk olyan kifejezéseket, mert azok magyartalanok, hogy pl. „messzejáró szakadárság”, vagy „messze szembeszegülnek”. A „messzejáró szakadárság” egyszerű, közérthető szóval: tévelygés! A „messze szembeszegülnek” fogalomban pedig, a jelzős szerkezettel van a baj. A „messze” a magyar nyelvben a távolság (a távolságok) kifejezésére, érzékeltetésére szolgál, holott ebben az esetben valójában mennyiségről van szó. Az esetleg elfogadható lett volna, hogy nagyon vagy nagyon nagyon „szembeszegülnek”.
Íme a javításom:
„Az [a büntetés] azért [jár nekik], mert Allah leküldte az Írást az Igazsággal, [de ők nem hittek benne]. Akik az Írás egyik részét elfogadják, a másik részét pedig nem, azok bizony [tévelyegnek] messze kerülnek [Allah akaratától]."
